A Setét Torony 1.

A HARCOS

A harcos főhőse Roland vitéz, ez az eleinte múlt és jövő nélküli férfi, saját világának-civilizációjának utolsó képviselője. Végtelen sivatagokon, lepusztult településeken át, elkorcsosult emberekkel, mutánsokkal megküzdve követi és üldözi ellenségét, a feketébe öltözött embert. Útjukat vér és pusztulás jelzi. Miért ez a megszállott, hogy eljusson a Setét Toronyba? Talán ott megleli minden rejtélyek kulcsát? És ki a feketébe öltözött ember, ez a titok ismerője, alakját váltogató varázsló?

Tartalom:

• A harcos
• A pihenőállomás
• A jósda és a hegység
• A Lassú Mutánsok
• A harcos és a fekete ember
• Utószó

Idézetek:

A feketébe öltözött ember a sivatagon át menekült, a harcos pedig követte.

A csillagok ezt is ugyanolyan közönyösen nézték, ahogy a háborúkat, keresztre feszítéseket, feltámadásokat.

Minden egész eltörött. A dolgokat semmi sem tartotta össze többé.

Saját gyermekkorára gondolt, ami általában olyannak rémlett, mintha valaki mással esett volna meg.

Változik a világ.

Amikor az árulókat hősöknek nevezik (vagy a hősöket árulónak, tűnődött elkomorodva), akkor sötét idők közelednek.

A harcos nézte, ahogy a világ elmozdul.

De a világ megy tovább. A rossz idők lóháton járnak.

Minden csak ürügy, hogy játszani lehessen? Egyáltalán felnőnek az emberek, vagy csak öregszenek?

Csak az ellenségek beszélnek igazat. A barátok és szeretők vég nélkül hazudnak a kötelesség pókhálójában.

A lenyugvó nap aranyhidat festett a vízre.

A harcos várta a hívás idejét, és álmodta hosszú álmait a Setét Toronyról, amelyhez egy napon majd megérkezik a szürkületben, és megfújja kürtjét, hogy elkezdődjék az elképzelhetetlen végső harc.