Azt hiszem, az írásaimból készült filmek nagy része elég szarul sikerült, de soha nem tagadtam meg a lehetőséget senkitől. Néha a kisebb alkotások, mint a Cujo, okozhatnak meglepetést. Jónéhány Castle Rock-filmet szeretek (Állj Ki Mellettem!, A Remény Rabjai, Halálsoron), mert ezek túllépnek a félelemkeltésen és inkább az emberekkel foglalkoznak. Sokkal jobban érdekelnek az emberek, mint a szörnyek.

Az emberek tudni akarják, miért csinálom ezt, miért írok ilyen undorító dolgokat. Szeretem azt mondani nekik, hogy egy kisfiú szíve az enyém... és egy üvegben tartom az íróasztalomon.

Az Az ötlete akkor jött, amikor lerobbant a kocsim és hazáig kellett sétálnom. Átmentem egy kis hídon, és elkezdtem gondolkozni a '3 Billy Goat's Gruff' című történeten - amelyikben egy szörny lakik a híd alatt. Ez volt az egész alapja. Ez, és a változások, amiken átesünk, miközben felnövünk.

Nem igazán érdekel, ha nem sikerülnek a könyveimből készült filmek. Ami viszont kiakaszt: mikor odajönnek hozzám és közlik, hogy imádják a filmjeimet. Ilyenkor ezt mondom: 'Tudja, van egy másik hivatásom is. Könyveket írok.'

Néha azt mondom: 'Francba a kritikusokkal! Nem számít, mit mondanak!'. Végülis vagy a halálod után 50 évvel is olvassák a műveidet, vagy nem. Ez ellen semmit nem tehetsz.

Minden egyes könyvvel fejlődni szerettem volna és meg szerettem volna találni a hazugságba bújtatott igazságot.