Van egy anyuka, Christine, akinek van egy hat éves kisfia, Joey. Férfi nincs a családban, ugyanis a srác egy meglehetősen romantikus, ám rövid életű kapcsolat gyümölcse. Még abban sem lehetünk biztosak (mint ahogy Christine sem az), hogy a rendkívül vonzó férfit ott a hajón valóban Lucius Undernek hívták.
Nos, a lényeg az, hogy egy csodálatos vasárnap délután bekövetkezik Murphy egyik kedvenc törvénye, vagyis: “Ami elromolhat, az el is romlik.” Ez jelen esetben annyit jelentett, hogy megjelent egy furcsa, minden részletében zöld ruházatot viselő idős nő, és azt hajtogatta a fiú felé mutogatva: meg kell halnia, meg kell halnia…
Sőt, ez a nő megjelent éjszaka Joey ablakánál, és reggelre lemészárolta (vagy mészároltatta) a család kutyáját. Christine természetesen mindkét alkalommal kihívta a rendőröket, akik mindkét alkalommal ki is jöttek, felvették a jegyzőkönyvet, aztán távoztak. És nem ígértek semmit. Hiszen még azt sem tudták, ki az idős nő.

Egy anya azonban sokkal jobban megérzi, ha komoly baj van, főleg, ha annyira félti gyermekét, mint Christine. Éppen ezért fogják magukat, és elmennek egy magánnyomozói irodába, ahol egy nagyon kedves férfi, Charlie el is vállalja az ügyüket. Bár fogalma sincs róla, hogy valójában mibe mászik bele.
Pedig ha tudná, hogy el fogja veszíteni négy legjobb emberét, hogy szinte minden ház, amiben megfordultak, vagy amihez közük volt, porig fog égni (a nyomozóirodával együtt), hogy elérkezik az idő, amikor olyan állapotba kerül, hogy nem képes megvédeni senkit, még önmagát sem. Egy barlang padlóján fekve, a vérveszteségtől legyengülve, láztól elhomályosult szemmel, fegyver nélkül ugyanis elég nehéz. Christine sincs sokkal jobb állapotban, bár az ő sérülése éppenséggel egészen friss. Csakhogy nincs fegyvere, és lassan ereje is fogytán.

Kicsit előreugrottam, és közben egyetlen szót sem szóltam azokról, akik miatt ezeknek a kedves és szimpatikus embereknek menekülniük kell: Grace Spivey-ről és a Végítélet Egyházáról.
Grace az az idős nő, aki a spirituális világgal való harmonikus kapcsolata révén isteni látomásokat kap, melyeket saját maga értelmez, majd megosztja híveivel. Akik vakon hisznek neki, bíznak benne, és követik akár a világ végére is. Sőt, akár ölni is képesek érte. Akár egy hat éves gyereket is. És mindezt Isten nevében. Hát nem fura?

De térjünk vissza oda, hogy Charlie teljesen tehetetlen, Christine lefegyverezetten és sérülten fekszik a barlang padlóján, Joey pedig félelemtől csillogó szemmel már teljesen behátrált a sarokba. Grace odaadja leghűségesebb emberének a “szent” kést, mellyel meg kell ölni a fiút. Csakhogy a férfiban kétségek merülnek fel – immáron nem először.
Aztán jönnek a denevérek.
Majd távoznak.
És az ötből csupán négyen maradnak életben....